Létezik a techno és a trance között egy misztikus sweet spot, a zenei eseményhorizonton lebegő élménykapszula, amit még a 90-es években néhányan a tudtukon kívül létrehoztak. Ebben az az Aurora Borealis színeiben játszó, műfajhibrid szingularitásban a hangok impulzivitása a végtelenbe nő, az idő és a tér általunk ismert fogalma összeomlik, hogy átadja a helyét a különleges, minden kereten kívül álló, illetve dehogy álló, jóval inkább higanyszerűen mozgó és morfolódó anyagnak, amit ma már úgy hívunk: psytechno.